SK 83-93 - Savonarola1951, bronz, 60 cm

ajándék a művésztől

Karjait magasba emelő, ágáló szerzetesalak.

——————————————-

Girolamo Savonarola (Ferrara, 1452. szeptember 21. – Firenze, 1498. május 23.) itáliai domonkos szerzetes.

Bolognában lépett a rendbe, ahol tanulmányai végeztével a természet- és mennyiségtan tanára lett. 1489-ben a firenzei Szent Márk-kolostor perjelévé nevezték ki. Korának romlottsága, amely a vallási, a politikai és a társadalmi téren általános volt, annyira felizgatta puritán lelkét, hogy mint hitszónok lépett fel, hogy útját állja a veszedelmes áramlatoknak. Elragadó ékesszólással, kíméletlen hangon kezdte meg munkáját; az emberek csontja szinte reszketett a rettenetes túlvilágot hirdető szavaitól. Ostorozta a gazdag egyházat, a gazdag polgárság feslett életét is. Bevonta beszédeibe a politikát is, és ennek alapján egy új, teokratikus köztársasági államformát ajánlott. Hallgatósága azonban két pártra szakadva, meddő harcba keveredett egymással. Annál nagyobb eredményt ért el erkölcsi tekintetben, mert a firenzei hatóságok az ő befolyásától indíttatva, még a mulatságokat is, és mindent, ami azokkal kapcsolatos, betiltottak.

Ellenfelei – a Mediciek – elmenekülése után három éven át tartotta a kezében Firenze vallási irányítását, létrehozva ott egy aszketikus vallásos demokráciát. 1495-től élesen a pápa ellen fordult, a pápai udvar erkölcstelenségeit ostorozta. VI. Sándor pápa először hallgatásra utasította. Erre Savonarola még nagyobb elszántsággal és kíméletlenséggel kezdett prédikálni az állam és az egyház ellen, irataiban pedig felhívta az uralkodókat, hogy a bajok megszüntetésére hívjanak össze zsinatot.

A pápa egyházi eljárást indított ellene. Először a bíborosi kalap felajánlásával próbálta meg Savonarolát kibékíteni, de amikor ezt visszautasította, akkor mindent elkövetett, hogy tevékenységét meggátolja.

1498-ban túlbuzgó hívei az időközben elszaporodott ellenség meggyőzésére istenítéletet ajánlottak, de a feltételekben nem jött létre az egyezség. Miután a pápa kiközösítette és a nép elfordult Savonarolától, elfogták őt.

Eretnek tanok hirdetésével vádolták meg Rómában, inkvizíciós törvényszék elé állíttatták, majd az év májusában borzasztó kínzások után két társával, Da Pescia Domonkossal és Maruffi Szilveszterrel együtt, Firenze főterén (Piazza della Signorián) felakasztották, és alattuk tüzet gyújtva, eretnekként megégették őket. Egyházi beszédei még életében, 1496-ban jelentek meg.