1973-74, vörös trachit, 60 cm

ajándék a művésztől

Karakterisztikusan ábrázolt Móricz portré.

———————————–

Móricz Zsigmond (Tiszacsécse, 1879. július 2.– Budapest, Józsefváros, 1942. szeptember 5.) magyar író, újságíró, szerkesztő, a 20. századi realista prózairodalom legismertebb alakja.

Apja, Móricz Bálint földműves, építési vállalkozó; anyja, Pallagi Erzsébet református lelkészi családból származott.

Móricz hatéves volt, amikor apja vállalkozása csődbe ment. A család átköltözött Prügyre, ahol nagy szegénységben éltek. Ennek ellenére 1890-től Móricz a Debreceni Református Kollégiumban tanult három évig. Később a sárospataki kollégium tanulója lett. Itt az első félév végén három tárgyból megbukott, ezért anyai nagybátyja felügyelete alá került a kisújszállási gimnáziumba, és ott is érettségizett 1899-ben jeles eredménnyel.

Gyermekkora élményeit több művében megörökítette: Judith és Eszter című novellája a prügyi évek hangulatát idézi fel, kollégiumi diákéveiről a Légy jó mindhalálig című regényében emlékezik meg, a kisújszállási évek a Forr a bor című regényben elevenednek meg; az Életem regénye című önéletírásában is vall ezekről az évekről.

Érettségi után Debrecenben volt teológus-, majd joghallgató, aztán a budapesti jogi karon folytatta tanulmányait, de egyetemi diplomát sohasem szerzett. Ekkorra már elhatározta, hogy író lesz. 1903-ban az akkor induló Az Újság gyermekrovatához került, itt jelentek meg első meséi, gyermekversei; verses állatmeséit Boldog világ címen gyűjtötte össze és adta ki 1912-ben.

Bekapcsolódott a Kisfaludy Társaság népdal- és népmesegyűjtő munkájába. Szülőföldje, Szatmár megye falvait járta négy nyáron át – ekkor tudatosultak gyermekkori emlékei, ekkor találkozott felnőtt fejjel újra a magyar falu kultúrájával, gondolkodás- és beszédmódjával, moráljával. Ettől kezdve egyik fontos munkaeszköze a kicsire hajtogatott papírlapokra jegyzetelő ceruza, amivel megfigyeléseit, egy-egy helyzet vagy párbeszéd jellemző fordulatait, szavait jegyezte le.

1905-ben feleségül vette Holics Eugéniát, akit Jankának nevezett. Házasságuk két évtized alatt teljesen megromlott, és 1925-ben az asszony öngyilkosságával ért véget. 1926-ban ismét megnősült, második felesége Simonyi Mária színésznő volt. Ez a házasság mintegy tíz évig tartott, válásukban szerepe lehetett Móricz fogadott lányának (Csibe – Littkey Erzsébet) is.

Műveinek visszatérő motívuma a férfi és nő házasságbeli kapcsolatának bemutatása – Sárarany, Az Isten háta mögött, Nem élhetek muzsikaszó nélkül, Úri muri, Rokonok (1932). Janka az ihletője Móricz puritán, áldozatkész, ugyanakkor szenvedélyesen gyötrődő és követelőző, a férjüket a meggondolatlanságoktól és a nagy tervektől egyaránt távoltartó nőalakjainak (Károlyi Zsuzsanna – Tündérkert, Eszter – Úri muri, Szentkálnay Lina – Rokonok).